Novemberi melegedő
2. oldal

A weboldalamon látható képek, képes-gondolatok, üzenetek, és sorválasztók
egyedi tervezésűek, kivitelezésűek. Származási hely: A Lelked Kertje.

Ezen az oldalon vannak máshonnan származó képek is.

https://alelkedkertje.ning.com/

Kedves Látogatók!

"A novemberi melegedőben ez alkalommal hadd emlékezzek ismét a régi karácsonyokra, melyek nem kevesebb történetet rejtegetnek az időben, mint példának okán a két évvel korábbi karácsonyi idők történetei ..., sőt! Azonban az újkori, s új szemléletű történet - projektelők mostanság úgy is szokták felemlíteni, mint "generációs híd-program" - történeteket , melyek keretében idősek mesélhetnek akár egy fiatalabb nemzedéknek a régi szép hagyományokról, időkről ... Beszélhetnek, mesélhetnek, csak legyen, aki meghallgassa őket ..., mert a program egyik fő mozgatórugója a kegyes meghallgatás, mivel nagy szakértelemmel felismerték bizony, hogy minden kommunikáció alapvető emberi szükséglet.

Nagyon sokféle szervezetek-, intézmények képviselői, munkatársai tág terű kommunikációs programokban gondolkodnak ahelyett, hogy megkeresnék még élő nagyszüleiket, leülnének melléjük, hogy meséljenek, és ezek az emberek végre elcsendesülve hallgatnának ...

Életünk szövétneke ...

Vajon mi mindannyiunk élete szövétnekének legfontosabb fő szála? A Remény. Ha így tekintünk véges életünkre, a Karácsony legfontosabb üzenete szintén a Remény. Mert reménységünk egy kisgyermek születésével vette kezdetét, melyben Isten biztosított bennünket, hogy bizony reményteli életet élhetünk, s, hogy földi életünk végén nem a semmibe hanyatlunk, hanem Isten Királyságába, az örökkévalóságba térhetünk vissza.

Ki, és mi tudna erről mindenkinek, kivételek nélkül mesélni -, emlékezni? Az Evangélium,  és mindenki más, aki a szívében viseli Karácsony Üzenetét.

Karácsony közeledtével ismét hálás szívvel gondolhatunk Jézusra, Aki megerősít bennünket a békében, a megnyugvásban, a folytonos Reménységben. S, amikor így gondolunk Jézusra, szívünkbe leírhatatlan béke, nyugalom lopózik."

Novemberi melegedő...

Kedves Látogatók!

"Lassan sorra gyulladnak meg az adventi gyertyák, majd a várakozás ideje után megérkezik a Karácsony.

A novemberi melegedő e napján is kívánok Mindnyájatok szívébe békét, reménységet!"

                                              Szeretettel, Le jardinier


Wass Albert: Karácsonyi mese.

"Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tûzre. A szûzdohány füstje kék felhôbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyermekek a mennyezetig érô, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hûségesen elénekeltük a Mennybôl az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idô múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján: - Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony? - Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza elôtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá. - Ez igaz - mondta -, mert hogy ô volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tûzhöz, elmondom, hogyan keletkezett. Köréje gyûltünk a szônyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.

- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledôlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megmûvelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregetô rágyújtotta jótevôjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget. A nap eltûnt az égrôl, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebbôl az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erôsen az idô, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hû szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó elôtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."

Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabôr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tûz égett a kemencéjében, az fegyverrel ôrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem. Lassanként kiért a városból, s ahogy a dûlôúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtôl. "Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belôle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette." "Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok." Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tôle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergô kisfiú odahúzódtak a tûz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban. "Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elôvett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. "Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."

"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam." S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: "Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ôk is éhesek, s nincs tûz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tûznél!" Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tûzhöz és a kenyérhez. S pontosan ekkor érkezett el az utolsó elôtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszûntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak. S azóta minden esztendônek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ôsszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel késôbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendô alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévô jó miatt a bennünk lévô rosszat. - Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és elôítéletekbôl, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égô gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól."

https://www.youtube.com/watch?v=xp5m-WVK-00&feature=youtu.be

KARÁCSONYI ÜZENET

https://www.youtube.com/watch?v=70arUTb9T4E&feature=youtu.be

Karácsonyi üzenet

Novemberi melegedő...

Kedves Látogató!

"Szép emlékeim között élnek azok a hópihés, almás, kekszes, csipkebogyóteás idők, melyeket hideg téli estéken szüleim társaságában tölthettem, költhettem el... E csodás emlékeimben él Fazekas Anna - Öreg néne őzikéje meséje is, mely már régóta úgy él emlékezetemben, mint nem csak egy gyönyörű, felejthetetlen gyermekmese ... Annak idején bátyám kapta egy igen szép nagy méretű színes képekkel nyomtatott könyv formájában, melyet én örököltem meg. Emlékszem, amikor már tudtam írni, a bátyám kézzel írott neve alá jó nagy betűkkel beírtam az én nevem is, amit anyukám kicsit zokon vett, mondván: "Minek kellett gyermekem ide belerondítani ...?" Mit válaszoltam anyámnak, már nem tudom, ha egyáltalán válaszoltam, de akkor a kicsi eszemmel úgy gondoltam, hogy ez így van rendjén.

Ez a mese, - mely valójában sokkal több, mint mese -, elvisz egy igaz, szép, tiszta világba, mely meseszerűen tökéletes, vágyni valóan igaz, és szép. Gondoskodó, tiszta szeretettől áldott..., ha engedjük. Ez a "mese", ez a csodás történet "Az öreg néne őzikéje" soha nem fog változni. Egy olyan világban született, s időtlenül él örökké, melyről a Karácsony igaz története - üzenete is mesél. Azért nem változik sohasem, mert szeretetben született, s, miről másról mesélhetne, mint a szeretetről. Változatlan, eltörölhetetlen, mert a szeretet az, mely öröktől fogva létezik.

Ha ismeritek, lapozzátok fel ismét, ha nem, telepedjetek le öreg néne, s őzikéje mellé, hallgassátok, ahogy nektek is mesél.

Boldog szeretetteli novemberi melegedőt kívánok!"

Isten áldjon! Le jardinier

Novemberi melegedő...

Régi idők karácsonya

https://joportal.hu/jotettek/4243/regi_idok_karacsonya

"Itt olvashatod el a teljes történetet, miközben el is lehet merengeni legalább azon, hogy nagyon sok új idejű, mint mostanság karácsonya, és a régi idők karácsonya között milyen áthidalhatatlan mára már a távolság ...

"Varázslatos az Ő világa. A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait, a nádtetős házak fehér falait, még a kamrákat és az istállókat is. Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze, s minden emberi szó mögött."

Ismételten jóízű novemberi melegedőt kívánok!"

Isten áldjon! Le jardinier