Versek írások és szösszenetek...
I

A weboldalamon látható képek, képes- gondolatok, üzenetek, és sorválasztók
egyedi tervezésűek, kivitelezésűek. Származási hely: A Lelked Kertje.

https://alelkedkertje.ning.com/

Az itt látható írások, versek a "Fui, quod es, quod eris sum" A lelked ♥ kertje kizárólagos tulajdona. Másolásuk, újraközlésük a

"Fui, quod es, quod eris sum" A lelked ♥ kertje

engedélyével lehetséges!

A Kerti képek bemutató jellegűek, nem eladók!

Kedves Látogató!

"Ezen az oldalon amatőr-irodalmi verseket-szösszeneteket,
mini novellákat olvashatsz, melyek némelyike
vers-szöveggyűjtemény
válogatásban - antológiákban - is megjelent."

Az írásokat és a verseket is időnként cserélem.
Jó olvasást kívánok!

testvér

Örökkön 

"Amikor a nap aludni tér, kezedbe rejtem arcom. 

Te vagy a párnám, te vagy a takaróm. 

Ölelő karod örökkön biztonság nekem. 

S ha jő az éj a szívedben alszom el. 

A szívemben alszol el ...." 


Vigi

"Megkérem angyalkámat vigyázzon rád.

Vegye át terhed, öleljen át.

Csókoljon pilláidra áldott éjt - ha jő az est...,

s egy kicsit én is benne lehessek álmaidban,

élted borongós pillanataiban


Áldott éjt kívánok!" 


Vigi

Veled

"Mire vágytam? Oh magam sem tudom már
Oly régi a dal... a hangjegyek megkoptak
Az idő múlhatatlan csodáját reméltem, s
az örökké melódiáját vágytam hallani - melletted
rügyek időtlen ágain születni együtt, - veled


A lelkem mélyén a tűz most is oly perzselő,
Bár minden percében hűs víz csobbanásának kísértése -
Miattad! Észrevétlen talált rám, és rád -, ki tudja...
Csillog a fény amott, meglehet délibáb csupán 

Egy könnycseppet morzsolok el szíved színpadán"


Vigi

Csillagok csillaga

"Égi mezőkön szunnyadó titok, gyógyír
oltalmazó gondolatfoszlánya a mának
a jövőd láthatod benne, s általa
ő nem a háború s viszály angyala

Ki mutatja utad e titkos ösvényen
hű kísérőddel tudom el nem veszíted -
láthatod, szikrát tartogat kezében
az élet fáklyáját nyújtja át neked

Ragyogó csillag a csillagok között
a kiteljesedés magasztos, igaz útja
alantas érdekek pazar kosztümébe bújt
megtestesültről, álarcát bizton lerántja

Élet elixírjének birtokló üdvözültje ő
földi éned égi képmása, - meglásd
bölcsessége kivetül az igaztalan mára
félelemtől meggyötört lelked vígaszára

A csönd békéje most körbefon,
átkarol, s elnyugszik a válladon
megpihen, tán ezredéve nem tette
Szívedből öleld akkor is, ha nem kérte.."

Vigi

Elfújt gyertyák lángja

"Titokzatosság kecses, mélabús virága
burkolódzol néma, sötét gyászba
kérlelne a hajnal, s elfújt gyertya lángja -
fogadalmad megértést hol találna...?

Te pedig "virulsz" fekete gyászban,
talpig éjbeboruló sötét gyászruhádban
Annak idején valami láng, valami fény,
volt útjelző fáklya sorsod mezején

Volt igaz, és szép kincse szívednek
mindez mélabús virág veled esett meg
ki így szólt, ki úgy, s mögötte a talány!
őszinte szavad megértést hol talál...?

Földi korlátok, s némi vigasz, - ha jut neked
Messiás csillaga alatt csendül égi ének -
s lőn azért, hogy magasba emeljen
Végtelen teljességből fényt ígérjen

Titokzatosság kecses, mélabús virága
burkolóztál néma, sötét gyászba
Feledett a hajnal, s elfújt gyertyák lángja -
Fájdalmad megértést hol találna..."

Vigi

"Majd egyszer..."

"Féltőn tartottál ölelő karjaidban
Lelked hullámzása ringatott álomba,
Időtlen vágyaink a hajnal leheletében
A remény húrjain fakadtak dallamra

Könnyes perceid csendes várakozása
Letette küszöbömre bánatod terhét,
Mostantól én viszem tovább helyetted
Hozzád tartozom, s örökké melletted


Emlékszel? Elküldted az esti szellővel
a "Majd egyszer..." üzenetét hozzám,
s velem hagytad érintésed, csókod bársonyát,
az időtlenség halott-újraszült misztériumát...


Festenék Rád színeket, hangokat, és dallamot
Mormolt fohászt, csendülő mégis halk éneket
Nélküled árva a világ, hát atyáskodj felettem
Sorsom féltő, éltető kezedbe helyezem

Szíved szívemmel dobban egy ütemre
És ha vérez, azt sem bánom, megéri a kín
Legyek bár fogoly e világon, koldus szegény
Gazdag vagyok általad, mert éltet a remény."

Vigi

Jó éjszakát

"Ne félj, ha riaszt az éj, melletted leszek
Látod, számtalan csillag ragyog az égen,
s én fogom a kezed...
Talán sok ember ismét sír ma éjjel,
Talán virraszt a magány kebelén,
De látod a csillagokat ragyogni az égen,
S szívemre ölellek én...


Oltalmaz téged a végtelen, mint az óceán
ily hatalmas oltalmazód még sosem volt
álmod, még ha riaszt is, tiszta örömre lel,
mert hű szívem virraszt feletted, ha kell...
Hű szívem virraszt feletted, álmodj hát...
jó éjszakát..."


Vigi

Rózsaálom

"Vágy-sóhaj ölén vérvörösen ontja édes illatát,
majd alkonyég alján lelkedhez simulva megpihen
halk szavai emlékeid csend-vizét kavarja fel,
egy csepp élted tengerében, végtelenjében

Látod fénytelen homályból is felsejlő sziluettjét
a pillanatvarázs sosem szűnő csodás érzését,
élted múlhatatlan része, mint szíved dobbanása
életed országútját fáradhatatlanul veled járja

Hallod, és mégsem lépteit, mélabús üzenetét,
s te rendületlenül hiszed mégsem volt álom...,
ha köszön a hajnallal, melengető fényes nappal
rózsabokron, rózsaszálon: egy rózsaálom...."

Vigi

Hajnalhasadáskor

"Éji titok mesebeli, csended leple fedi

Titokország mesehatárán te Vándor
vándorbotod már nem találod sehol...
hajnalhasadáskor kakasszóra elviszi,
Titokország kincseskamrájába rejti,

de visszakapod minden éjjel, ha jő
az álmot hozó, szendergő, ringató, az
éji titok mesemondó bizony, bizony... -
mesebeli, éj misztériumát titoklepel fedi..."

Vigi

Hit, remény, szeretet

"Oly sokszor ígértél, s mily kevésszer kért meg
önmagadért is vívtad harcod, de elveszítetted
pajzsod már nem védett lándzsák támadása ellen
vihar közelít, s két karod aláhull reményvesztetten

Nyílvesszője láthatatlan erőnek megsebzette szíved
Hozzá menekülnél, de véred csordult, éget
éltető álmaid darabokban, méltatlan hevernek
vesztedre életed lámpását kioltani készülnek

Démoni erő vendége voltál egy néma éjjelen
béklyót tett szívedre, ételed, italod a félelem
mindenedtől megfosztott, nehéz könnycseppek arcodon,
holt álmok nyoszolyáján megtörten ért az álom

Siralomházba vettettél, pusztulásra ítéltettél,
de sápadt holdsugárnál zizzen magányos falevél,
mint lágy fuvallat reszkető szívednek e balzsam
visszapergetnéd a perceket, hogy halljad újra halkan...

Számtalanszor kérlelt, s te számtalanszor vétkeztél
szólított, ki tudja hányszor, TE örök ígéretet tettél.
Most csend van. Halotti lepled nincs aki kíséri:
nincs hiábavalóbb, keservesebb élet, mint

Hit, remény, és szeretet nélkül élni..."

Vigi

Holdszín álom

"Ma újra holdszín fénnyel jő az est,
Tengernyi csodáját, mesés titkait
csendesen párnád alá rejti...

Hűs fuvallat "képében" érkezik,
égi fényből szőtt varázsköpenyét
éj csöndjére teríti...

Fantom homokszemek őrzik lépteit,
ködbevesző anyagtalan sziluettje
álom-mosolyod lenyomata...

Páracseppekből szőtt szivárvány,
fényjátéka valósághű csodakaláris,
látványát elmossa az ébredés

Álmaid világa nem az idő foglya!
S amit remélsz, minden, amitől félsz
Önmagad szárnyrezdülései...

Ma újra holdszín fénnyel jő az est,
Tengernyi csodáját, mesés titkait
csendesen párnád alá rejti.."

Vigi

Az örök igazság

"Tudd, létezik egy csoda első látogatásod óta,
téged is átsegített..., hol végtelen az óra...
Áldott törvénye, ősfény-csillagképe
földi vágyad, küldetésed beteljesülése...

Idősebb mint gondolnád, könyve íratlan
Ő a Meg Nem Született, a Halhatatlan...
Lélek-templomod pillanat-tükrén át
nyugodt-, nyughatatlan örök valóság...

Szavak néma gyásza, gondolatok szárnyalása
álomvilágodban felsejlő élénk képzelet...
a végtelen mélységének csendszava
álmaidra épített vágyaid néma sikolya

Hemzseg körülötted szándék és akarat,
befelé figyelj, hol még béke honol, mert
"Jóléted": konstruktív szeretet-eszményed
a halhatatlan csoda te magad vagy, ne feledd!

Álom-sziget csupán az élet ködös, viharos kikötő
kincseid görcsös ujjaid között a pillanat varázsa,
s ha jő az idő, álomtemetőbe hantolt szíved dobbanása
hamvadó, szertefoszló, végtelenben ringatózó

A földön majd kialszik minden élet
de a küszöbön túl újra csillannak a fények
átörökítik, mi igaz maradt, bölcs és teljes
s mi elveszett, lelked templomában keresd"

Vigi